Boldog születésnapot, magyar női futball!

Persze ahhoz, hogy valaminek a korát, a születésnapját ünnepelhessük, látni kell a születés pillanatát is – és ez, ugyanúgy, mint a férfi szakág, illetve az egyetemes magyar futball történetében, kérdőjeleket görbít. Mielőtt azonban kiválasztanánk, kőbe vésnénk 1971. április 17-ét, az első bajnoki mérkőzés napját, mint a leginkább indokolt, kézenfekvő időpontot, érdemes áttekinteni a lehetőségeket.

A magyar női futball születésének históriáját nem lehet úgy elmesélni, hogy abból ne ragyogjon ki Budapest, a Budapesti Labdarúgó Szövetség szerepe.

1970-ben egy pécsi kislány „hirdetést” adott fel az Ifjúsági Magazinban, futballozni szerető társakat keresve. A válaszolók között volt a budapesti Doma Judit, aki azt is kérte, hadd kapja meg a fővárosi jelentkezők címét, mert szervezni igazából csak helyben lehet. Ezzel, kiszabadult a szellem a palackból… Doma Judit nagyon komolyan vette vállalt feladatát. Levelekkel bombázta Börzsei Jánost, az MLSZ főtitkárát – de az akkor húsz esztendős lányt igazából senki sem vette komolyan. Annyit sikerült kiharcolnia, hogy 1970. április 30-ra megkapta az óbudai Gázgyár pályát, hogy kiderüljön, valójában mekkora tömeget érdekel a női foci lehetősége.

Akár ezt az április 30-i dátumot is tekinthetnénk az igazi magyar női futball születésnapjának – mert több mint százan kaptak az alkalmon, jelentkeztek, hogy futballozni szeretnének. Az MLSZ a Budapesti Labdarúgó Szövetségre testálta a női labdarúgás gardírozását, a BLSZ pedig lehetővé tette, bátorította, hogy minden kedden, a szövetség Váci utcai székházában találkozhattak, meccseket köthettek le a formálódó csapatok képviselői – de szervezett keretek közötti rendszeres játékról még nem beszélhettünk. A bajnokság kiírásához még nem érezte elég „komolynak” a helyzetet a BLSZ.

A lányok viszont futballozni akartak, és a maguk eszközeivel meg is oldották, hogy játszhassanak. 1970. június 29-én (más források szerint augusztus 19-én) alakult meg a magyar női futball zászlóshajójává vált Femina – a zseniális nevet az alapító, Erdélyi Gyula találta ki. Szintén a nyári hónapokban alakította meg női csapatát a FŐSPED Szállítók – 1970 őszén, a Magyarország című politikai hetilapban, Vedres József írt cikket a kezdetekről, ebben említi, hogy a Szállítók NB I/B-s (azaz másodosztályú) férfi csapatának nézőszáma jelentősen növekedett, amióta a bajnoki meccsek előmérkőzéseként női futballt láthatnak a szurkolók.

Visszatekintve a fél évszázados távlatból, nem nehéz látni: az 1970 áprilisát követő másfél-két évben, úgy pörögtek az események, hogy abba bárki beleszédülhetett. A női labdarúgás felfedezése, létének elfogadása szempontjából kétségtelenül sokat jelentett, hogy szeptember 6-án, a Népstadionban, a nagy népszerűségnek örvendő SzÚR-on a legjobb két csapat, a Femina és a FŐSPED Szállítók rövid bemutató mérkőzést játszhatott, és a 85 000 néző az újdonságnak járó lelkesedéssel tapsolta a szép megmozdulásokat.

Ha 1970-ben a szövetség még el is zárkózott a női bajnokság szervezésétől 1971-ben már elsodorta az ár az ellenvetéseket. A legerősebb hátországgal rendelkező klub, a FŐSPED Szállítók kapott megbízást az egyidényes, kísérleti bajnokság megszervezésére.

Hernádi József, a BLSZ Női Bizottságának vezetője, egy 1973-as Magyar Ifjúság-cikkben emlékezett a kezdetekre: „Hosszú időn át kilincseltek nálunk a lányok, hogy így az egyenjogúság, meg úgy a sportszeretet, mikor focizhatnak már végre ők is? A BLSZ elnöksége engem bízott meg a labdarúgó lányok felügyeletével. Az első, mondhatni, kísérleti bajnokságot 1971 tavaszán rendeztük.”

Tíz csapat vállalta az úttörő szerepet. A bajnokságot bonyolító FŐSPED Szállítók a mezőnyt két ötös csoportba sorolta, itt a csapatok körmérkőzéses rendszerben, 8-8 mérkőzést játszva alakították ki a sorrendet. Az arany- és a bronzéremért a csoportelsők, illetve másodikak játszottak, kuparendszerben. Az 1971-es tavaszi bajnokságban a Pécel, a Betonelem, az Erzsébeti Spartacus, a Nagytétényi Chinoin, valamint a III. ker TTVE-Femina került az A-, a Fősped Szállítók, az Isaszeg a Maglód, a budatétényi Mekalor, valamint a Vasas Sportiskola csapatának utódává vált Magyar Kábel pedig a B-csoportba. A névsort böngészve két dolog azonnal feltűnhet: az egyik, hogy a két nagyágyút „szétültették”, a másik, hogy az első bajnokságot a BLSZ szervezte, de az átlépte Budapest határát, a mezőnybe három Pest megyei település reprezentánsa is nevezett.

Kivonul a Fősped és a Mekalor az első magyar női bajnoki mérkőzésre

Érdemes megjegyezni a dátumot: 1971. április 17-e. Ekkor rajtolt a bajnokság, játszotta az első magyar női bajnoki mérkőzést a FŐSPED Szállítók és a Mekalor. Citáljuk ismét a korabeli sajtót, Vándor Kálmán (a korszak egyik legismertebb sportújságírója, egyben remek slágerszöveg-író) a másnapi Népszavában terjedelmes cikkben számolt be a történelmi eseményről. „A langyos tavaszi napfényben visszafojtott női sikoly hasit a levegőbe. A szomszédos tűzoltó laktanyában az ügyeletes ösztönösen felkapja a fejét” – kezdi Vándor a cikket, de azért hamar kiderül: ez a „sikoly” gólöröm, délután három után 12 perccel Vígh Mária, a Fősped 19 esztendős középcsatára a Mekalor hálójába lőtte női futballunk első hivatalos gólját.

Az első hivatalos, bajnoki mérkőzéssel megszületett, sőt, ha gyerekcipőben is, de totyogni kezdett a magyar női labdarúgás. A szervezés továbbra is a BLSZ, elsősorban az 1958 és 1982 között a budapesti szervezet főtitkáraként dolgozó Góliás Róbert kezébe került. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, Góliás – vagy, ahogy a lányok nevezték, „Robi bácsi” – és a BLSZ nélkül nem létezett volna magyar női labdarúgás. Egészen 1983-ig a BLSZ maradt a bajnokságot szervezője, Budapest válogatottként játszott először a legjobbakból verbuvált válogatott és az immár MLSZ Budapesti Igazgatóságként működő szervezet a mai napig élen jár az amatőr női foci támogatásában.

Úgy illik hát, hogy a jeles ünnepen, a felcseperedésben, a növekedésben kitűntetett szereplő „szülő” köszöntse elsőként gyermekét. Boldog születésnapot, magyar női futball!

Dénes András