95 éve alakult meg Budapest labdarúgó-szövetsége

Az első tisztikar így festett: Zsarnóczay János, Laky Dezső dr. társelnökök (az elnöki posztot egyelőre nem töltötték be), Bíró Dezső, Springer Ferenc dr., Toldy Zoltán dr., Pártos Gyula, Kovácsházy Vilmos, Labiner Gyula alelnökök. A főtitkári tisztségre Lénárt Ernőt, pénztárossá Nagy Marcellt választották meg.

Aki egy kicsit is járatos a magyar labdarúgás történetében, persze pontosan tudja, hogy szervezett futballunk, a Magyar Labdarúgók Szövetsége 1926-ban már 25. születésnapját ünnepelte. De, nem csak ezért fontos hangsúlyozni, hogy „volt már élet” 1926 előtt is a magyar labdarúgásban. Futballunk vitathatatlanul a fővárosban született, a kezdetek valamennyi fontos lépése Budapesthez köthető és itt alakultak az első, igazán erős klubok, illetve itt alakult ki a legerősebb szervezett bajnokság – 1926-ig, a magyar élvonalban csak (nagy)budapesti klubok indítottak csapatot.

Az 1926-os esztendő legfontosabb eseménye az „amatőr-profi szétválasztás”. Ekkor alakultak meg a korábban is domináló nagy klubok profi alakulatai, kerültek – az 1926-1927-es bajnokságban először – vidéki csapatok is a bajnokság I. osztályába.
A szétválasztás (ma talán úgy mondanánk, „profiltisztítás”…) nem csak a profikat érintette. Az MLSZ az amatőr futballt területi alapon alszövetségekbe sorolta, ezek közül a legjelentősebb Budapest szövetsége lett.

1926. szeptember 20-án, este 7 órakor ültek össze első ízben az amatőr-profi szétválasztás után a budapesti amatőr egyesületek, hogy megválasszák a Budapesti Labdarúgók Szövetsége első tisztikarát, amely hivatva volt új utakra vezetni az amatőr labdarúgást. Hosszú, sokszor késő éjszakába nyúló tanácskozások, heves harcok előzték meg a közgyűlést és nem egyszer már úgy látszott, hogy lehetetlen az egymással szemben állókat egy táborba sorakoztatni. Végül mégis győzött a jobb felfogás. Belátta mindenki, hogy az erőket szétforgácsolva építőmunkát elindítani nem lehet – írta a sportnapilapba az egykori krónikás a BLSZ első közgyűléséről.

Igaz, az amatőr-profi szétválasztás után az amatőr egyesületek nagy többsége még a legszükségesebb kiadásokat sem tudta fedezni. A szövetség ezért kénytelen volt néhány csapatot kizárni a bajnokságból, de egyúttal megengedte nekik, hogy versenyen kívül lejátszhassak mérkőzéseiket. Súlyos anyagi terhet rótt a klubokra, hogy a pénzügyminisztérium a labdarúgósportot a „mutatványosok” kategóriájába sorolta és az akkori rendelet értelmében az effajta rendezvényekre – saját költségen – rendőrséget kellett kivezényelni.

A nehézségek azonban nem, hogy kedvét szegték volna az új szervezet vezetőinek, inkább egymásnak támasztották a vállakat. 1927. március 24-én, már arról jelent meg közlemény – 104 egyesület vezetőjének aláírásával – hogy: „Hisszük és reméljük, hogy a tekintetes elnökségben lesz elég erő és akarat, nem csak a támadások kivédésére, hanem a munka további folytatására is és hogy ebben a nehéz és hálátlannak látszó munkában a tekintetes elnökség lássa, hogy az amatőr egyesületek hatalmas tömegére számíthat”.
Arra, hogy a némi jogi csatározás után nem BLSZ, hanem BLASZ néven működő szervezet milyen hatalmas erőt képviselt, jó példa, hogy az első ízben kiírt BLASZ-bajnokságban (1926-1927) három szinten (a BLASZ I. két csoportban, 33 csapattal, BLASZ II. két csoportban 30 csapattal, és BLASZ III. öt csoportban 68 csapattal) 131 csapat indult.
Közben a fővárosi szövetség nagy hangsúlyt helyezett a nemzetközi kapcsolatokra is. A főváros amatőr futballistáinak válogatottja rendszeres játszott nemzetközi mérkőzéseket is.

Olyan erős bázisa alakult ki Budapesten a magyar (amatőr) labdarúgásnak, amelynek nyomai máig látszanak, amelynek hatása ma is érezhető. A 95. születésnapon tisztelgünk az alapítók előtt, akik a legdominánsabb területi szervezetté, megkerülhetetlen tényezővé formálták a budapesti szövetséget a magyar labdarúgás közösségében.

Dénes András