Budapest bravúros szerepléssel negyedik lett a XVIII. Sípmester Fesztiválon

A Sípmester Fesztivált minden év első hétvégéjén rendezik meg, és ez egy igazi kuriózum a focitornák között. Budapest mellett az ország 19 vármegyéje is összeállít egy kizárólag játékvezetőkből álló válogatottat, és ez a 20 csapat küzd meg évről évre a tornagyőzelemért, 2025-ben immár 18. alkalommal, ezúttal Békéscsabán.

Azért is nagyszerű alkalom ez az összetartás, a közösségépítés szempontjából, mert egy-egy vármegye már NB-s keretekbe feljutott játékvezetői újra találkozhatnak, sőt együtt játszhatnak azokkal a vármegyei kollégákkal, akikkel év közben már nincs lehetőségük találkozni, de vagy régi sporttársaik voltak, vagy esetleg olyan fiatalok, akik számára a már feljutottak akár szakmai példaképek is lehetnek. És természetesen az ország minden szegletéből összejövő mintegy 350 játékvezetőnek köszönhetően a vármegyék közötti kapcsolatok építésére is remek lehetőség nyílik, esetenként zrikálással is megspékelve.

A XVIII. Sípmester Fesztiválról Szőts Gergely, az MLSZ Budapesti Igazgatóság Játékvezető Bizottság alelnöke és egyben a JV-válogatott játékosa számolt be ne nekünk:

„Most először történt meg a tornák történetében, hogy különösebb elvárások nélkül indultunk útnak a 18. Sípmester Fesztivál helyszínére, Békéscsabára. Arra a helyszínre, ahol 2006 decemberében a Budapesti JB válogatottak történetének „Aranycsapata” első és egyben legsimább tornagyőzelmét aratta 100%-os teljesítménnyel, az elődöntőben Pest megye csapatát egy legendás, 5:0-s győzelemmel felülmúlva. Ha egy személyes emléket is felidézhetek, ezen a mérkőzésen egy félpályáról kapura vezetett ziccer végén sikerült köténygólt rúgnom Pest megye egykori ikonikus kapusának, Solymosi Andrásnak, egy nappal a 25. születésnapom előtt, ennél a gólnál és tornagyőzelemnél szebb ajándékot tehát nem is kérhettem volna.

De ez már a régmúlt, a jelen kihívásai viszont több ponton is „megtépázták” a tavalyi 7.helyezett csapatunkat. Két fiatal, gólerős BLSZ I-es kerettagunk sajnos abbahagyta a játékvezetést, rájuk tehát idén már nem számíthattunk, emellett pedig két stabil kerettagunk betegség miatt dőlt ki a torna előtti napokban.

Sajnos amíg a vidéki megyékben jellemző továbbra is, hogy jó labdarúgó képességekkel rendelkező fiatalok kezdik el a játékvezetést, addig Budapesten ez mostanában sajnos nem figyelhető meg. Jó példa erre a budapesti játékvezetés legnagyobb éves eseménye, a december közepén megrendezett Nagy Zoltán Emléktorna, ahol a 25 év alatti újonc játékvezetők csapata 5 mérkőzésen, rúgott gól nélkül az utolsó helyen zárt! (alapesetben ennek a keretnek kellene a torna favoritjának lennie, ha többen lennének azok a fiatal focisták, akik legalább belekóstolnának a játékvezetésbe…)

Visszatérve az idei Sípmester Fesztiválra, eredménnyel kapcsolatos elvárásokat tehát nem támasztottunk a játékoskeret felé, de ha jósolni kellett volna, akkor edzőként előzetesen a 8-10. helyet tartottam volna reálisnak.

Az alábbi kerettel indultunk a tornának: Apkó T. (kapus), dr. Bencze A., Horváth D., Kilik T., Kiss G., Lantos T., Milavecz P., Práth D., Rábel A., Strehó E., Szőts G., Végh M.

A mostani játékoskeret erősségeit és gyengéit felmérve taktikánk a stabil védekezésre alapult, ennek is köszönhető, hogy a mérkőzéseinken rendkívül kevés gól született, a bronzcsatát megelőző 6 mérkőzésünkön mindössze 4 gól született, ebből 3-mat mi rúgtunk, és mindössze egyet kaptunk, a csoportból a házigazda mögött csoportmásodikként mentünk tovább, majd este a negyeddöntők sorsolásánál kegyeibe fogadott minket Fortuna, hiszen a hozzánk hasonló játékerőt képviselő, hosszú évek után újra felsőházas Komárom mellé húzták ki Budapest csapatát.

A mérkőzésen aztán ismét ránk mosolygott a szerencse, gól nélküli döntetlent követően büntetőrúgásokkal sikerült továbbjutnunk az elődöntőbe.

A legjobb négy közé rajtunk kívül 3 nagyon erős válogatott jutott be: Bács, Fejér és Győr, tehát a realitások talaján maradva a torna ezen szakaszában a 4. hely tűnt a legvalószínűbbnek.

De ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy feltartott kézzel mentünk volna neki az elődöntőnek! Szoros emberfogással, taktikus védekezéssel lehoztuk a mérkőzést 0:0-ra az utóbbi évek sikercsapatának számító, és ezen a tornán is meggyőző játékot mutató Bács-Kiskun megye ellen, de itt végül „szétlövéssel” az ellenfelünk jutott be a döntőbe, hozzá kell tenni, hogy a játék képét nézve teljesen megérdemelten.

„Csabai hadjáratunk” végső állomásán egy kiállítás után a megítélt szabadrúgásból azonnal gólt is kaptunk, így csőstől jött a baj. Az egyenlítés érdekében felvállalt kockáztatás sajnos rosszul sült el, Győr végül 3-0-ra győzött, megszerezve a bronzérmet. Válogatottunk sportszerűségből és fegyelmezettségből jelesre vizsgázott, igazi csapatként küzdött a képességei maximumát nyújtva, így sikerült elérni a várakozásokon felüli eredményt.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Budapesti Igazgatóság támogatását, illetve minden szurkolónknak a buzdítást és gratulációkat, akár a helyszínről követték a mérkőzéseket, akár az interneten az élő streamet!”