Csapattársai emlékeztek Bederna Ferencre.
„Kell egy csapat...” olvashattuk Mándy Iván a Pálya szélén című novellájában. Magyar játékfilm is készült ebből az irodalmi műből a Régi idők focija címmel. Kell egy csapat, kell egy csapat, hajtogatta a film főszereplője Minarik Ede.
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a dél-budai focipályákon százával kergették a labdát olyan srácok, akik nagyon szerették a labdarúgást. Rengeteg olyan sportklub és sporttelep volt, amelyek az amatőr futball fellegvárai voltak, de ma már sajnos nem léteznek.
Az élet átrobogott felettük és felettünk is, volt játékosokon. Amikor az NB III-as vagy BLSZ osztályokból és csapatokból már kiöregedő félben voltunk, sokszor kerültünk a kispadra, mert jöttek a fiatalok. Ez az élet törvényszerűsége. Bizony nehéz volt a lelkünk, mert sokunknak a labdarúgás örök szerelem maradt. Volt azonban közöttünk egy srác, Bederna Ferenc, aki egyébként kemény védőt játszott, egy meccs után a sportbüfében a fehér asztalnál felvetette: mi lenne, ha mi öregedő játékosok alapítanánk egy egyesületet és elindulnánk a Budapest kerületi bajnokságban a saját kedvtelésünkre, mert azért mégis csak kell a mozgás. Kell egy csapat! Több délbudai sportklubból de máshonnan is kiöregedett játékosból így szerveződött meg a Chivas Real sportklub. A névadó is Bederna Ferenc volt, a mi Minarik Edénk.
Szervezte és összefogta a csapatot, intézte a pályabérletet (saját pályánk nem volt, a Kábel- pályán játszottunk) a szervezési és adminisztrációs, a játékvezetéssel kapcsolatos feladatokat. Jó csapat alakult, hiszen többnyire régi ismerősök, barátok jöttek össze.
Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy szezononként megnyerve a kiírt bajnokságot egy-egy osztállyal feljebb lépve három év múltán a BLSZ harmadik osztályban találtuk magunkat és azok ellen a csapatok ellen játszhattunk, ahonnan kiöregedtünk. Az öregek még egyszer fellángoltak.
De ezek a szép évek is gyorsan tovaszálltak és jöttek az öregfiúk bajnokság évei, ahol a kiemelt osztályban játszottunk a régi NB I-esek ellen, majd már az Old-boys kategória következett most már a Bp-i Hőerőmű sk színeiben.
Bederna Feri pedig fáradhatatlanul vitt minket, tornákat, összejöveteleket szervezett. Külföldi, spanyolországi túrákon vettünk részt ( még találkozhattunk a legendás Kubala Lászlóval), németországi barátságos mérkőzést játszottunk az Október-feszttel egybekötve. Belföldi vidéki csapatokkal játszottunk barátságos tornákat. Összetartásképpen pár évvel ezelőtt Balaton-felvidéki borünnepen vettünk részt. A játékosok, barátok családtagjaival együtt minden szezonzáráskor bográcsolással egybekötött szabad sportnapot tartottunk a kamaraerdei szabadidő központban. Évzáró bankettokat tartottunk a Hőerőmű tekepályáján. Felejthetetlen programok voltak.
Persze voltak nehéz percek is, amikor össze kellett szedni a csapatot, mert nem jól alakultak a dolgok. Nem feledhetők szavai: „ha valami nem sikerül, az még nem teljesen a sikertelenség, hanem ott kezdődik a munka", vagy: "fiúk, feladat van”. Szuggesztív, egyben szellemes és humoros személyisége ilyenkor átsegítette a csapatot a holtponton. Ma már negyven-ötven és majdhogy nem hatvan pluszos játékos is van a csapatban.
Teltek a gondtalan évek míg nem másfél évvel ez előtt egy rossz jelzést adott Feri szervezete.Az orvosi vizsgálatok nem jó diagnózist állapítottak meg. Feri aki, kemény sportember volt felvette a harcot a kórral szemben és volt olyan periódus amikor azt hittük, hogy sikerrel.
Aztán pár hónappal ez előtt váratlanul rossz fordulatot vettek a történések és gyorsan romlott az állapota. Ekkor már nem jött ki mérkőzésre, elhárította a látogatásokat, majd később az érdeklődő telefonokat. Ez a kemény sportember az elmúlás harcában szemérmesen visszavonult, nem akarta, hogy romló egészségi állapotában lássuk őt. Családja körében vívta az utolsó földi mérkőzést, ahol sajnos nem nyerhetett. Szűk családi körben búcsúztatták el.
Bederna Feri, a sportember számára az elmúlás nem megsemmisülés, hanem átlépés az égi dimenzióba, egy Égi Stadionba, ahol majd egyszer minden futballista egy csapatban játszik. Ember volt ő a szó igazi értelmében, közösségteremtő SPORTEMBER.
Mi, hajdani sporttársai, akik a Magyar Kábel Művek, a Budatétény, a Bp-i Hőerőmű, a Chivas Real klub csapataiban lehettünk csapattársai ezen sorainkkal búcsúzunk Bederna Feritől. Emlékét egy a tiszteletére rendezett emléktornával szeretnénk megörökíteni.
Dr. Kántor Béla írása