Budapest a hatodik helyen végzett a XIX. Sípmester Fesztiválon

Ezeken a tornákon a játékvezetői kereteket illetően vegyes csapatokat kell összeállítani, az adott vármegyéből indult NB II-III-as keretű játékvezetők regionális szintű játékvezetőkkel egészülnek ki, utóbbiak számára feltétel, hogy a megelőző évben legalább 10 db vármegyei első osztályú (esetünkben tehát BLSZ I-es) működésük legyen. A tornán csak olyan játékvezetők vehetnek részt, akiknek a megelőző őszi szezonban felnőtt bajnokságban nem volt kiváltva versenyengedélyük labdarúgóként, ettől függetlenül meglepően színvonalas és izgalmas mérkőzések jellemzik ezeket a rendezvényeket.

A budapesti játékvezetők a korábbi években sok szép sikert értek el. A 2005 óta megrendezett 18 tornán nem kevesebb, mint kilencszer sikerült bejutniuk a döntőbe, és ezek közül négyszer a kupagyőzelem is összejött.

A nosztalgia jegyében idézzük is fel ezeket:

2006.12.17. Békéscsaba

2007.12.16. Szombathely

2008.12.14. Gyöngyös

2016.01.10. Kaposvár

Visszatérve az idei Sípmester Fesztiválra, a csapatépítésre tekintettel helyezéssel kapcsolatos terhet idén sem raktunk játékosaink vállára, mindenesetre a realitás talaján mozogva az 5-6. hely nézett ki előzetesen, hiszen vannak azért olyan megyei válogatottak, akik összeszokottságban még előttünk járnak. A minimális elvárás minden évben a legjobb nyolc közé jutás, amiben eddig egészen biztosan Budapest a csúcstartó, hiszen ez csak egyetlenegy alkalommal nem sikerült, még 2010 decemberében, Nyíregyházán.

Az alábbi kerettel indultunk neki az idei tornának: Apkó T. (kapus), dr. Oswald D. (kapus), Farkas T., Horváth D., Kiss G., Kovács O., Lantos T., Milavecz P., Mindák M., Práth D., Szőts G., Végh M.

A szakmai stábot Kovács Imre edzőként, Rábel Alfréd segítőként, Török Zsolt pedig technikai vezetőként képviselte, és a csapatot elkísérte Lovász Tamás István budapesti igazgató, Juhos Attila JB elnök, illetve Dobó Balázs irodavezető is. Mindenképpen meg kell még említeni a maroknyi, de annál hűségesebb budapesti szurkolótábort is, amely végig támogatta a csapatot.

A tornáról Szőts Gergely budapesti JB alelnök számolt be, aki ismét játékával is segítette a csapatot:

-Elég nehéz csoportból kellett kiharcolni a továbbjutást, hiszen a címvédő Bács megye mellett Hajdú és Heves sem ígérkezett könnyű diónak. A nyitómérkőzésen szerencsére kiváló rajtot véve, az első két gólt szerző Práth Dávid vezérletével magabiztos, 4-0-ás győzelemmel nyitottunk Nógrád ellen, de a második mérkőzésen már azzal a Hajdúval néztünk farkasszemet, akinek kulcsfontosságú lett volna a győzelem a továbbjutáshoz. Domináltak is a mérkőzésen, de végül csapatunk a kevés megbeszélt figura egyikéből, egy jó kapuskidobást követő kontrából Kovács Olivér szépségdíjas találatával megszerezte a vezetést, amit aztán egy parázsnak mondható mérkőzésen, hősies védekezéssel sikerült is megtartani, ezzel a hajdúságiakat a kiesés szélére sodortuk, mi pedig a továbbjutásunk felé tettünk nagy lépést.

Heves vármegye következett ezután, a képlet pedig kísértetiesen hasonló volt: egy rendkívül motivált, jó képességű ellenfél, akinek mindent egy lapra kellett feltennie ellenünk. Számunkra már a döntetlen is jó eredménynek tűnt, de biztos továbbjutást csak az újabb 3 pont megszerzése jelentett volna. Sajnos ez a mérkőzés nem kezdődött jól, megkaptuk első gólunkat, és ezzel az ellenfél került lépéselőnybe. Érkezett azonban kapusunk, a korábbi NB I-es futsalos Oswald Dániel, és egy körbejáratott akció végén távoli lövéssel egyenlített. Ezután Heves végképp mindent megtett a győztes gól megszerzéséért, de megfizették az árát, a mérkőzés utolsó pillanataiban a csapat rangidős játékosa, Szőts Gergely indult el saját térfeléről egy labdaszerzést követően, ellenfele mezrángatásából kiszabadulva vezette kapura a labdát, majd lőtte ki a hosszú sarkot védhetetlenül, a torna legkatartikusabb budapesti pillanatát okozva ezzel a csapatunknak és szurkolóinknak.

Az utolsó mérkőzés már csak a csoportelsőségről döntött, itt sajnos fejet kellett hajtanunk Bács megye előtt, 2-0-s vereségünk után csoportmásodikként várhattuk az esti sorsolást, ahol a szervezők Baranya csapatát sorsolták mellénk.

A rendkívül taktikus mérkőzés a baranyai mezőnyfölény ellenére igazi helyzet nélküli, 0-0-ás végeredményt hozott, a büntetőpárbajra pedig váratlant húzott ellenfelünk szakvezetője, hiszen a mérkőzést a kispadról végig néző, „pókkezű” 55 éves kapuslegendát, Horváth Györgyöt küldte be. A veterán hálóőr rögtön az első adandó alkalommal meg is hálálta a bizalmat, egy káprázatos védéssel kapta el, majd szorította a gólvonalra Szőts Gergely büntetőjét, és mivel a többiek már nem hibáztak, így Baranya jutott tovább az elődöntőbe.

Csapatunk számára maradt az 5-8. helyért folytatott csatározás, első lépcsőként Szolnok vármegyével mértük össze tudásunkat, és jó játékkal 2-0-ra le is győztük őket.

Az 5.helyért pedig újra szemben találtuk magunkat csoportunk győztesével, a negyeddöntőben Győr ellen váratlan vereséget szenvedő Bács vármegyével. A kérdés már csak az volt, hogy a tornák története során ötödször leszünk-e ötödikek, vagy harmadszor hatodikok. Az előző napihoz képest sokkal jobb mérkőzést vívtunk velük, az 1-1-es végeredmény újabb büntetőpárbajt jelentett, ami nagyon jól indult számunkra, hiszen Farkas Tibor magabiztos végrehajtónak bizonyult, Oswald Dániel pedig hárította ellenfele első kísérletét. A második körben Kiss Gergő is betalált, és nem sok híja volt, hogy a kapusunkról a kapufára vágódó második büntető is kimaradjon, de sajnos befelé pattant a labda. Milavecz Péter lábában még így is ott volt a meccslabda, de sajnos laposan a kapufa mellé gurított, az ellenfél pedig nem hibázott, így jöhetett a szétlövés. Csapatunk egyik újonca, Mindák Marcell állt a labda mögé, de sajnos szinte tökéletesen lemásolta a korábban kimaradt büntetőt, és ő sem fogott kaput. Mivel az ellenfél nem kegyelmezett, ezért idén a 6. helyezéssel térhettünk haza Nagykanizsáról, fáradtan, de sok szép élménnyel gazdagodva.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Budapesti Igazgatóság támogatását, illetve minden szurkolónknak a buzdítást!