Budapest megnyerte a komáromi tornát!

Első mérkőzésünket a házigazda, Komárom-Esztergommal játszotta Budapest. A kezdeti kölcsönös erőfelmérés után az első komoly lehetőség csapatunké volt, a 10. percben a Müller Rudolf lövése utáni kipattanót, Csabai Tamás kevéssel lőtte a kapu mellé. Két perc múlva ismét a fővárosi gárda szerezhetett volna gólt, Elek Dániel mértani beadását követően Szegő Imre lövését bravúrral tornázta ki a hazai kapus.
A 14. percben majdnem vezetést szerzett Komárom, de Lajos László becsúszva nagyot mentett. A szöglet után Zubány Miklósra volt szükség, kapusunk bravúrral védett egy fejest.
A 17. percben Szegő Imre próbálkozott megint, de 14 méterről kevéssel a bal felső sarok mellé lőtt.
Jobban játszottunk ellenfelünknél, hátul Balogh Péter csapatkapitány jól fogta össze a védelmet, de a szünet előtt mégis hátrányba kerültünk, mert egy szép csel utáni lövéssel megszerezte a vezetést Komárom.
Elég idegesítő volt a helyzet, de ugyanakkor látszott a csapaton, ha még egy lapáttal rá tud tenni, akkor a második 30 percben akár meg is tudja fordítani a meccset.
Még inkább benne volt ez a lehetőség a második játékrész 4. perce után, amikor egy szögletet követően többször is gólt szerezhetett volna Budapest, végül Lajos László lőtt 13 méterről a kapuba.
A 36. percen jött az újabb budapesti lehetőség, az első válogatott meccsén játszó Pálmai Zsolt remek beadása után Testvériséges csapattársa Pósa Dániel fejesét védte a hazai kapus.
A 41. percben majdnem komáromi gól jött, de egy csodás támadás után kevéssel a kapu fölé lőttek.
A végén Budapest dönthette volna el a meccset, de Pósa Dániel nagy helyzetben fölé fejelte a labdát. Maradt az 1-1.

Kis szünet után Fejér megyével játszottunk. Ezen a meccsen kevesebb helyzet volt, és inkább az első félidőben futballozott jobban a Budapest.
Viszonylag itt is hamar kialakult az 1-1-es állás, csapatunk gólját fejesből ismét a belső védő, Lajos László szerezte. A kapunkat ezen a meccsen már a SZAC-cal BLSZ2-es bajnokságot nyerő Hoffmann Norman védte, és bajnok formáját kellett hoznia, a második félidőben kétszer is nagy bravúrral védte az eredményt.
Annak ellenére, hogy láthatóan fáradtunk, például Elek Dánielről úgy pattant le az egyik Fejér megyei játékos, mint ahogy Böde Dánielről szoktak. A végére ráadásul Pálmai Zsolt majdnem a győztes gólt is megszerezte, 18 méteres remek lövését bravúrral tolta fölé a Fejér megyei kapus. Maradt az ezen a meccsen igazságos 1-1.
Következett az utolsó találkozó, amelyen már nézőként vettünk részt, a 0-0-nak kellett szurkolni, mert az kellett a tornagyőzelemhez. A szorítás is jól ment, így Fejér megye és Komárom megye 0-0-s döntetlenje a budapesti végső sikert jelentette.

A tornán egy nagyon összeszedett csapattal vettünk részt, Lóska Csaba, Balogh Péter, Csabai Tamás , Elek Déniel és a többiek ismét nagyot küzdöttek, hajtottak a csapatért (mindenkit fel lehetne sorolni). Kapusaink jó teljesítményt nyújtottak, elől jól tartottuk meg a labdákat a befejezéseknél viszont nem volt szerencsénk. Remek védőnk, Lajos László azonban a gólszerzést is be tudta ezen a napon vállalni.
A csapatba az újoncok, Müller Rudolf, Pálmai Zsolt, Kelemen Zsombor és Szegő Imre abszolút jól illeszkedtek be, jó szellemiségben futballoztak, és hozzátettek a csapat teljesítményéhez.
Ismét nehéz volt megverni Budapestet, most nem is sikerült, ennek volt köszönhető a tornagyőzelem, amelynek kellemességét tovább növeli, hogy csapatunk a Koppánymonostor pályáján remek körülmények között játszhatott és kedves vendéglátásban részesült.

A komáromi tornán pályára léptek a Budapest Válogatottban:
Zubány Miklós (Testvériség), Hoffmann Norman (1908 SZAC), Csabai Tamás (Kelen SC), Müller Rudolf (BVSC), Lóska Csaba (ASR Gázgyár), Balogh Péter (ASR Gázgyár), Lajos László (ASR Gázgyár), Elek Dániel (Testvériség), Szegő Imre (Pestszentimrei SK), Pálmai Zsolt (Testvériség), Kelemen Zsombor (II. Kerület UFC), Bakó Krisztián (Budafok II), Tóth Richárd (ASR Gázgyár), Pósa Dániel (Testvériség)